Az első randiknak van ez a tét nélküli természete, mondom a felhalmozott bölcsességemmel, amit az elmúlt 2 hónapban összerakott kemény 2 db első randiból le tudtam szűrni. A második randik... nos hát, azok már másmilyenebbek. Mert én csak akkor megyek második randira, ha nagyon akarok. Harmadik randi? Olyat még nem láttam, bíró úr kérem. Tényleg. Eskü. Anno a férjem hozzám költözött az első randi után. Az előtte levő exemmel baráti nyaralásra mentünk a második randi után, ahol a nyaralásból nem sokat láttam, annál többet annak a rossz levegőjű, lambériázott nyaralónak a plafonjából. Az ezelőtti exemhez én költöztem oda másnap. Ezek mind hosszú, években mérhető kapcsolatok lettek ezután. A többi tapasztalatomat valahonnan a pleisztocénből lehetne előásni, amikor még az is járásnak számított, ha beültél moziba egy fiúval a haverjaitok nélkül.
(Hé, forgatókönyvíró! Igen, igen, te ott! Nem-e lehetne-e, hogy ezt az időszakot kiírjuk a filmemből, és az a rész jön, amikor pecsétes tréninggatyóban döglünk kettesben a kanapén vasárnap délután, huszadjára nézzük újra a Lamantinok titkos életét az Animal Planeten egy magyaros pizza romjai felett? Nem lehet? Hát... oké, köszi azért, énkérek elnézést, sziauram.)
Van egy kedvenc könyvem, a "Hogyan legyünk boldogtalanok? - Az önsorsrontás tudománya", még 13 éves koromban kaptam ajándékba az első fiúmtól. Igen, attól, amelyik pár hónap után dobott cserkésztáborban egy 16 éves öreg nőért! és akiből később capoeira edző lett olyan six pack hassal, amivel sört lehet nyitni. Van ebben a könyvben egy kép, kb arról szól, hogy mi mehet a snafu-fubar tengelyre egy napfényes-piknikezős randin, köztük ilyenek, hogy "Veszett hering ugrik ki a patakból és a lábikrádba mar". Na én most ebben a veszett heringes üzemmódban vagyok, és jelentem: kurva szar.
És ez a nyomoronc online világ nem segít: a folyton felvillanó és elalvó zöld lámpácskákkal, hm, nincs ott a válaszom mögött, hogy "Seen", akkor most neki biztos van valami kiegészítője, ami kiapcsolja a "Seen"-t? Vagy.. hm... létezhet olyan ember 2018-ban, aki nem néz be chatre akár órákon át?! Betaggelt egy csoportképen csak épp a falára nem rakta ki? Rejtett az ismerőslistája? (ja hoppá, az enyém is, pedig nem is vagyok paranoid).
Régen nem volt online világ. Régen az volt, hogy amit nem tudtál, az nem fájt. Hogy egyszer csak megjelentél "véletlenül" egy házibuliban és "véletlenül" A Srác mellé sodródtál az erkélyen cigizésnél, vagy bejött A Felsőbb Éves Srác gimiben az osztályterembe egy másolt kazettával, hogy "Ja ezt a Barnának hoztam, de látom nincs itt, odaadnád neki? Hallgasd majd meg te is, kurvajó zenék vannak rajta". (Ebben az esetben konkrétan kiderült később, hogy a delikvens órákig sakkozott, hogy Barnát ne találja épp ott, hogy rajtam keresztül küldhesse a kazit.)
A néhány barátnőmből álló frontszanitéc-csapat folyamatosan próbál elsősegélyt nyújtani nekem ilyen és ehhez hasonló kérdésekben, mint pl: Ha eltűnt tinderről a chat historynk, akkor vajon törölte az appot, vagy csak engem unmatchelt, miután megvan már neki minden egyéb elérhetőségem, és ne lássam, hogy még aktív? Ha előtte mondta is hétvégén, hogy alig foglalkozott a tinderrel és nem is érdekli annyira, azt csak azért mondta, hogy elaltassa a gyanúm? És azért nem mondta ki még konkértan, így két találkozás után, hogy kapcsolatban vagyunk, mert nem is kedvel?
Nyugi, lazíts, ne aggódj, mindent jól csinálsz, miattad nem fog elromlani semmi.
Rossz válasz.
A köcsög internet persze mindig rögtön tudja a jó választ: ha csak kimatchelt tinderen, akkor be fogja dobni a nézegetős listádba újra az algoritmus. Igen, kitaláltad, innentől a nap sportja a balrahúzás lenne, mert előbb-utóbb látnám, és ha nem fogom látni 3500 db aktív korú férfi kikukázása után, az csak azért lesz, mert Bélára állította a nevét, 28-ra az életkorát és Vlagyivosztokra a tartózkodási helyét.
Mondta, hogy nehéz napja lesz ma, sok a meló, de elkérte a számod, hogy este felhívjon és beszélgessetek? És megadta ő is a számát? - Ugyan már te hülye naiv picsa - mondja nekem az internetes párkapcsolati Q&A rovatok bugyrainak trolljaitól begőzöltetett kisördög -, ne higgyél már el minden mesét, nem a hangod akarja majd hallani, hanem egy sátáni mesterterv részese vagy, ahol minél jobban magába akar bolondítani lovagias gesztusaival és kedves üzeneteivel, hogy aztán annál nagyobb örömmel vághasson ki, mint taknyot a flaszterra.
36 órája köszöntetek el egymástól, de úgy, hogy fél óra volt megtenni 5 métert ezalatt, annyira búcsúzkodás volt? Na de nem beszéltetek meg új randit azóta? - Várólistás kukavárományos vagy. Az aranyhalas-kaktuszos agglegény életet preferálja.
Elmondta, hogy év elején volt utoljára barátnője pár hónapig, de kölcsönös érdeklődés hiányában vége lett? - Hazudik a mocskos szemét.
Olyan fejjel hordozott végig egy buliban a barátai közt, mint lottónyertes a Lamborghini-flottáját? Mindenkinek be lettél mutatva, és akik nem voltak ott, azokat is emlegette, hogy de majd velük is találkoznod kell mindenképp? - A mesterterv része.
A barátai azt mondták, míg kint járt a klotyón, hogy jól jártam vele, mert nagyon jó ember? - Be vannak avatva mind egy szálig, a mocskos szemetek!!!4!
Elmondta, mik a rossz tulajdonságai és mivel tudja ezeket ellensúlyozni?Biztos csak kandi kamera prank áldozata vagyok...
[CENSORED] ? Az is csak megtévesztés!
Annyit nevettetek együtt reggelig, hogy megfájdult a hasatok és olyan kedveseket mondott, olyan szemekkel, hogy ingered támadt néha magad mögé nézni, kinek is mondja ezt? - Álca, kamu, illuminati!
Na és ha azt gondoltátok eddig, hogy agyfasz módon idegesítő ez a műsor a fejemben, akkor még nem láttátok, amikor a kisördög helyett az angyalka adja a kérdéseimre a válaszokat, hogy ne lássak bele semmibe semmit (végülis tisztázódott logikusan minden, amire beaggódtam még az elején, az előző posztban), és akkor vigyorogva táncolok a közértben, egyik kezemben bevásárlókocsi, a másikban egy kétkilós sütőtök. Mögöttem mindenki énekel, a mirelitpultnál pedig szmokingos sztepptáncosok sorfala válik szét, ahogy vonulunk át, én meg a fénykorona a fejem körül.
Monday, October 15, 2018
Saturday, October 6, 2018
Tinder újratöltve + Végre Valaki Szimpatikus, De A Töketlenkedés Folytatódik
Na nekem aztán soha nem volt a műfajom ez a teker-teker - egykép-kétkép-tagline - teker-teker, de ezt írtam is pár poszttal ezelőtt.
Aztán volt az, hogy szinglinek lenni még mindig sucks, a való életben (értsd: a társkeresők világán kívüli 3D realitásban) ha valaki kicsit is felkelti az érdeklődésem, arról hamar kiderül a foglaltság-család-gyerek, maradok ott, ahol voltam egyedül, sállálá... azon az egy szem fizetős társkeresőn meg marad az eddigi forgatókönyv, hogy az agyam-szívem-egyéb testrészeim egyáltalán nem megmozgató figurák küldenek sablonleveleket, ha egyáltalán. Egyszer lebeszélek egy talákozót egy sráccal, aki nem igazán érdekel, de előtte való nap sajnálkozva lemondom, hogy mégse. Nem vagyok ghostingoló köcsög, egyelőre.
Legyen akkor megint a Tinder.
Az első napok pozitívan telnek, nincs az, hogy én jobbra húzok valakit, és rögtön erőltetetten beszélgetni kell, nagyrészt csend van, még akkor is, ha matchelünk, ami jó, összeszedhetem magam két jobbra húzás közt, és nem kell öt különböző felugró ablakban magyaráznom, nálam milyen épp az idő. Ez egész vállaható így. Még egy olyan arcot is találok, aki egy képen úgy pózol, mint Fenriz a Darkthrone-ból, de vele nem indul el beszélgetés. Azért megtartottam a matchek közt, hátha valaha blackmetal legenda hasonmásversenyre keresnék embereket.
De inkább az van, hogy pár mondat, és kifullad a beszélgetés, ebben legtöbbször én vagyok a hibás, mert nincs kedvem az illetőhöz, rájövök, hogy mégse. Itt már ghostingoló köcsögnek számíthatok, ha valaki beleélte magát abba a kezdeti "Szia"-ba.
És akkor szembejön A Profil, pont úgy néz ki a képeken, ami nekem tetszik, a bemutatkozója is pont olyan, ami nekem tetszik*, nesze SZUPERLÁJK, teker tovább unott arccal, teker-teker. Ez a baj ezzel a rendszerrel, hogy nem állsz meg, csak szórod ki az embereket az éterbe, hogy NOPE NOPE NOPE. Soha többé nem akarok amúgy se felhajtott gallérú rózsaszín Lacoste pólót, se yachtot / sziklamászást / fasza kabrió kocsit, se pedig elmosódott, nonfiguratív bicepsztetkókat látni.
Mr. Szuperlájk visszajelöl, talán másnap, vagy még aznap, tudomisén. Elhangzik köztünk két, nem sablon mondat. Aztán sokáig semmi. Napokig. Aztán valahogy átkeveredünk messenger kommunikációra, de ott is nagyon komótosan beszélgetünk, épp csak érintőlegesen napi pár mondat. Tetszik, hogy nincs ez túlhörögve, később látom a Facebookján is, hogy vicces**, pörgős figura, rengeteg barát, buli, munka. Javasolja, talákozzunk személyesen. Whoa, oké. Legyen másnap, mond egy időpontot tól-ig, de semmi konkrétumot nem beszélünk meg. Jajj, konkrétumok, az olyan könyökvédős-excel táblás dolog, minek is az, gondolom. Másnap ott ülök a kanapé szélén, talpig feszes mosolyban és lazán feldobott "épp csak" sminkben (20 perc meló volt), megkomponáltan laza ruhákban, amik nem mutatnak túl sokat, de nem is bölcsészlányosak. Jön az üzenet, mikor már úgy vagyok vele, biztos nem lesz ebből semmi, hogy elnézést, behavazódott melóban, belátható időn belül nem is végez, halasszuk holnapra. Együttérzek, hát nem tudom, mert volt kollégámmal talákozom másnap, de hátha lesz időm előtte, de nem ígérek semmit. Elmegyek a Lidlbe, veszek egy üveg bort, iszok egy pohárral, sminkben-szoknyában, hát bassza meg a jegesmedve, ez van. Lefekvés előtt még küld chaten ilyen, minek is hívják azt, kisonokám? Stickert. Azt. Hogy jó éjszakát. Neked is jó éjszakát.
Exkolléga reggel lemondja a találkozót, szóval írok Mr. Szuperlájknak, hogy végül oké az este. Arra gondolok, mennyire esetlen manipulálós trükközőspicsaságnak tűnhet ez, közben meg tényleg lemondta a haver a találkát. Ötkor kapom a megerősítést, hogy jó-e nekem estefelé valamikor, hát persze. Megkomponáltan laza ruhák fel, smink fel, csinng, hallom a nappaliból, nem baj, a szemem még befejezem, á, perrrfect. A csinng annyi volt, hogy ő nagyon megfázott, és hacsak nem akarom haldoklás közben látni coldrexet vedelve, akkor a ma estének lőttek, és legyen inkább holnap. Itt már felmegy bennem az ipari áram... mi történt veled, hombre??! Egy óra leforgása alatt ebolás éccet kaptál, míg én a toálettemen munkálkodtam, cowboy?! Nem, nem írok semmi magamra nézve dehonesztálót, csak valami semmitmondót, hogy még jó, hogy időben olvastam és nem indultam el. Ő meg, legyen holnap? Nekem a holnap sajnos nem jó, mondom erre. Vagy holnapután? Azt meg nem tudom.
Végiggondolom az egészet. Feltehetően a két időpont közt bejelentkezett egy nálam nagyobb / érdekesebb hal, mert olyan nincs, hogy felnőtt embert egy óra alatt leterít a mocsárláz véletlenül, a mi klímánkon.
Kitörlöm az üzeneteit. Megeszek egy szelet kenyeret ipari mennyiségű trappistával. Iszok rá egy pohárral a tegnapi borból. Ez komolyan annyira klisés, már csak bőgnöm kéne egyet, hogy elkenődjön a füstösre mázolt szemem.
Aztán küldök neki egy rohadt... stickert, hogy gyógyuljon meg hamar. Utálom magam és el akarok költözni erről a bolygóról.
Tanulság: Csak én vagyok olyan balek, hogy egyszerre nem tartok több vasat a tűzben, hanem megvárom egy ügy kifutását, és utána kezdek újba. A világ nem így működik, királylány. Ébresztő!
*Valamennyire szubkultúr az ízlésem, tehát a klasszikus bugyinedvesítő szépfiúkat lazán küldöm a balos ágra, mivel ezek a pompás csődörök gondolom nem azért regisztráltak, hogy átlagos testalkatú, fura humorú csajokkal kölcsönösen hűséges szeretetkapcsolatba keveredjenek. De mennek balra a bemutatkozás alapján komplikáltak, a zöldre festett szakállúak, örökgyerek-alteros formák, átutazóban levő expatok, stb. Meg azok, akik nem tetszenek. Konkrét ínhüvelygyulladásom van a balrahúzó ujjamban már. :(
**Úgy vicces, ahogy én vagyok vicces. Képzelhetitek.
Aztán volt az, hogy szinglinek lenni még mindig sucks, a való életben (értsd: a társkeresők világán kívüli 3D realitásban) ha valaki kicsit is felkelti az érdeklődésem, arról hamar kiderül a foglaltság-család-gyerek, maradok ott, ahol voltam egyedül, sállálá... azon az egy szem fizetős társkeresőn meg marad az eddigi forgatókönyv, hogy az agyam-szívem-egyéb testrészeim egyáltalán nem megmozgató figurák küldenek sablonleveleket, ha egyáltalán. Egyszer lebeszélek egy talákozót egy sráccal, aki nem igazán érdekel, de előtte való nap sajnálkozva lemondom, hogy mégse. Nem vagyok ghostingoló köcsög, egyelőre.
Legyen akkor megint a Tinder.
Az első napok pozitívan telnek, nincs az, hogy én jobbra húzok valakit, és rögtön erőltetetten beszélgetni kell, nagyrészt csend van, még akkor is, ha matchelünk, ami jó, összeszedhetem magam két jobbra húzás közt, és nem kell öt különböző felugró ablakban magyaráznom, nálam milyen épp az idő. Ez egész vállaható így. Még egy olyan arcot is találok, aki egy képen úgy pózol, mint Fenriz a Darkthrone-ból, de vele nem indul el beszélgetés. Azért megtartottam a matchek közt, hátha valaha blackmetal legenda hasonmásversenyre keresnék embereket.
De inkább az van, hogy pár mondat, és kifullad a beszélgetés, ebben legtöbbször én vagyok a hibás, mert nincs kedvem az illetőhöz, rájövök, hogy mégse. Itt már ghostingoló köcsögnek számíthatok, ha valaki beleélte magát abba a kezdeti "Szia"-ba.
És akkor szembejön A Profil, pont úgy néz ki a képeken, ami nekem tetszik, a bemutatkozója is pont olyan, ami nekem tetszik*, nesze SZUPERLÁJK, teker tovább unott arccal, teker-teker. Ez a baj ezzel a rendszerrel, hogy nem állsz meg, csak szórod ki az embereket az éterbe, hogy NOPE NOPE NOPE. Soha többé nem akarok amúgy se felhajtott gallérú rózsaszín Lacoste pólót, se yachtot / sziklamászást / fasza kabrió kocsit, se pedig elmosódott, nonfiguratív bicepsztetkókat látni.
Mr. Szuperlájk visszajelöl, talán másnap, vagy még aznap, tudomisén. Elhangzik köztünk két, nem sablon mondat. Aztán sokáig semmi. Napokig. Aztán valahogy átkeveredünk messenger kommunikációra, de ott is nagyon komótosan beszélgetünk, épp csak érintőlegesen napi pár mondat. Tetszik, hogy nincs ez túlhörögve, később látom a Facebookján is, hogy vicces**, pörgős figura, rengeteg barát, buli, munka. Javasolja, talákozzunk személyesen. Whoa, oké. Legyen másnap, mond egy időpontot tól-ig, de semmi konkrétumot nem beszélünk meg. Jajj, konkrétumok, az olyan könyökvédős-excel táblás dolog, minek is az, gondolom. Másnap ott ülök a kanapé szélén, talpig feszes mosolyban és lazán feldobott "épp csak" sminkben (20 perc meló volt), megkomponáltan laza ruhákban, amik nem mutatnak túl sokat, de nem is bölcsészlányosak. Jön az üzenet, mikor már úgy vagyok vele, biztos nem lesz ebből semmi, hogy elnézést, behavazódott melóban, belátható időn belül nem is végez, halasszuk holnapra. Együttérzek, hát nem tudom, mert volt kollégámmal talákozom másnap, de hátha lesz időm előtte, de nem ígérek semmit. Elmegyek a Lidlbe, veszek egy üveg bort, iszok egy pohárral, sminkben-szoknyában, hát bassza meg a jegesmedve, ez van. Lefekvés előtt még küld chaten ilyen, minek is hívják azt, kisonokám? Stickert. Azt. Hogy jó éjszakát. Neked is jó éjszakát.
Exkolléga reggel lemondja a találkozót, szóval írok Mr. Szuperlájknak, hogy végül oké az este. Arra gondolok, mennyire esetlen manipulálós trükközőspicsaságnak tűnhet ez, közben meg tényleg lemondta a haver a találkát. Ötkor kapom a megerősítést, hogy jó-e nekem estefelé valamikor, hát persze. Megkomponáltan laza ruhák fel, smink fel, csinng, hallom a nappaliból, nem baj, a szemem még befejezem, á, perrrfect. A csinng annyi volt, hogy ő nagyon megfázott, és hacsak nem akarom haldoklás közben látni coldrexet vedelve, akkor a ma estének lőttek, és legyen inkább holnap. Itt már felmegy bennem az ipari áram... mi történt veled, hombre??! Egy óra leforgása alatt ebolás éccet kaptál, míg én a toálettemen munkálkodtam, cowboy?! Nem, nem írok semmi magamra nézve dehonesztálót, csak valami semmitmondót, hogy még jó, hogy időben olvastam és nem indultam el. Ő meg, legyen holnap? Nekem a holnap sajnos nem jó, mondom erre. Vagy holnapután? Azt meg nem tudom.
Végiggondolom az egészet. Feltehetően a két időpont közt bejelentkezett egy nálam nagyobb / érdekesebb hal, mert olyan nincs, hogy felnőtt embert egy óra alatt leterít a mocsárláz véletlenül, a mi klímánkon.
Kitörlöm az üzeneteit. Megeszek egy szelet kenyeret ipari mennyiségű trappistával. Iszok rá egy pohárral a tegnapi borból. Ez komolyan annyira klisés, már csak bőgnöm kéne egyet, hogy elkenődjön a füstösre mázolt szemem.
Aztán küldök neki egy rohadt... stickert, hogy gyógyuljon meg hamar. Utálom magam és el akarok költözni erről a bolygóról.
Tanulság: Csak én vagyok olyan balek, hogy egyszerre nem tartok több vasat a tűzben, hanem megvárom egy ügy kifutását, és utána kezdek újba. A világ nem így működik, királylány. Ébresztő!
*Valamennyire szubkultúr az ízlésem, tehát a klasszikus bugyinedvesítő szépfiúkat lazán küldöm a balos ágra, mivel ezek a pompás csődörök gondolom nem azért regisztráltak, hogy átlagos testalkatú, fura humorú csajokkal kölcsönösen hűséges szeretetkapcsolatba keveredjenek. De mennek balra a bemutatkozás alapján komplikáltak, a zöldre festett szakállúak, örökgyerek-alteros formák, átutazóban levő expatok, stb. Meg azok, akik nem tetszenek. Konkrét ínhüvelygyulladásom van a balrahúzó ujjamban már. :(
**Úgy vicces, ahogy én vagyok vicces. Képzelhetitek.
Subscribe to:
Posts (Atom)