Nagyon sok észosztást, szubjektív blogot és tanácsadást elolvastam már a neten társkeresés témában magyar és angol nyelven, egy idő után mindent tudsz mindenről, mert nem akkora téma ez azért. És a meredekebb dolgokra (szerintem ide tartozik a ghosting, a randierőszak, a "csak karácsonyra/téli időszakra keresek párt, aztán kidobom" <-- igen, van ilyen) úgy nézel, hogy igen, ilyenek biztos vannak, de téged ez úgysem fog érinteni - kolera és csirkeinfluenza is van a világ bizonyos részein, aztán mégse kapod el soha. Ha pedig egy konkrét helyzetben nyomja az agyadban valami a vészcsengőt folyamatosan, az meg csak azért lehet, mert az optimista, vicces és szerethető éned mögött vannak azért bombatölcsérek rendesen, természetes folyamat, hogy kicsit gyanakvó vagy.
Igen, velem is megtörtént AZ. Hogy néhány hétnyi szellemileg és fizikaiag is jól alakuló, ígéretes, vidám, gyomorpillangózós széria után egyszer csak... semmi. Na nem úgy semmi, hogy a delikvens felemeli a telefont vagy megnyitja a chatet, és beleközli, hogy "Szép volt, jó volt, de részemről mégse - viszlát és kösz a halakat". Hanem semmi. Csak egy Facebook haver lettél a sok közül, nem vagy tiltva sehonnan, megy a frissen kitett képedre a lájk meg privátban a "cukik vagytok". Pár nap múlva megpróbálod felhívni, de nem veszi fel és vissza se hív. Semmi. Semmi. Semmi. Küldesz egy héttel később egy taktikai macskásvideó mögé rafináltan (ha.ha.ha) elhelyezett "mi újság?"-ot, akkor el van mondva a mi újság, teljesen normális és hétköznapi csevegés keretében. Megkérdezed tőle, van-e kedve találkozni veled valamikor a hétvégén, ez pl remek alkalom lenne még a kevesebb bátorsággal felszerelt példányoknak is, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba, de csak pár mondatot kapsz, ami maximum arra lenne jó, hogy a feltételes módot gyakoroltassák vele "magyar mint idegen nyelv" kurzusokon. Oké, mosolyogva hagyod a témát, döntsön ő, melyik nap jó neki. Semmi. Semmi. Semmi. Eltelik a hétvége. Semmi. Eltelnek hétköznapok. Igen, kitaláltad: semmi.
Csak azt nem értem, miért kell ilyenkor poklot járatni egy láthatóan érdeklődő, neki egy ujjal sem ártó emberrel, akivel jól érezte magát, elvileg. Felnőttek vagyunk, legalábbis a személyi igazolványunkra nyomtatott dátum alapján mindenképp. Tudja, hogy helyenként olaszos temperamentumom ellenére nem vagyok kocsit kromofágozó és öltönyt csíkokra hasító hisztérika, főleg nem egy háromrandis csókával. Különben is, se kocsija, se öltönye, bár utóbbi csak tipp. Most akkor zárjam le én? Írjam meg neki, hogy nem akarok vele többet talákozni? Oh wait... ez homok exportszállítmány lenne a Szaharába. Vagy csak írjak annyit, hogy "Tudod mit medve? Baszd meg a fűnyíródat!" és visszakézből tiltsam-töröljem mindenhonnan? Vagy hagyjam a francba, ne nyúljak semmihez, éljem tovább az életem, majd előkerül, ha akar? Sőt, a hősnő jellemfejlődése szempontjából jobb lenne, ha elő se kerülne többé? De az olyan izé. Valakivel eljutottál valameddig, a te szabálykönyved szerint egészen értékelhető távolságra, és ezek után ő ezt nem húzza át piros filccel, nem tépi ki, nem csinál semmit, csak többé nem foglalkozik vele. Napokig rágódás és elemzés, hol és mit rontottam el, kritikus pontok beazonosítása. Igen, itt persze már jött a barátok görög kórusa, hogy aki ilyen az elején, azzal mégis mit akarnál csinálni később - majd amikor 8 hónapos terhes vagy tőle, és leugrik a non-stopba egy csomag sósmogyiért, és többé nem jön vissza, az kell neked? Na ugye, jobb hogy idejében kiderült, milyen puha fából faragták. Hosszú emailek barátnőkkel, lehetséges kimenetelek taktikai elemzésével. Egy barátom addig itat sörrel, míg a stratégiai szintet is megértem, és igazat adok neki, hogy ez az egész helyzet úgy van megbaszva, ahogy van. Őrült buli a kollégáimmal, ahol felejtésig táncolom magam. Kávészünet Guy empatikusan megkérdezi: "Na és milyen a randizgatás? Ötvenes csókák elmesélik, hogyan lépett le/halt meg az asszony?" Youtube előtt bőgés egy üveg bor társaságában, és csakazértse drunktextelés. (Elhasználtam egy átlagos szinglianya éves bulikeretét erre a gyászos epizódra, az van.)
Aztán nem marad más, mint a terápiás blogolás, az ördögszekerek a szélben, és a next gomb megnyomása, többé-kevésbé határozottan. Van ez az unásig osztott butaliba toposz, hogy ha elhasalsz, akkor kelj fel, igazítsd meg a koronád és menj tovább. Na az van most.
Vissza a tinderes mókuskerékbe.
Több órás, szórakoztató telefonbeszélgetés egy pörgős, értelmes elvált apukával, akiről a társalgás egy kései pontján derül ki, hogy nem feltétlenül a hajhullás miatt kopasz, hanem mert ő [vidéki kisváros] egyik skinheadvezére.
"Szia, hogy vagy, mit főztél, milyen volt a napod, jó reggelt, jó estét" vonalon mozgó chatek vegyes mezőnnyel, akik közt van egységsugarú elvált apuka is, meg olyan is, aki Bíró Icával MLM-ezik és gitáros valami öregfiúk bandában, akikre egy Kispirics feldolgozás(!!!) az első találat a youtube-on. Ahol nem kerül elő a személyes találkozás esélye mondjuk egy héten belül, vagy kiderül valami teljesen lelombozó tény, ott még a chat során kinyírom az ügyet.
Egyeztetek újabb személyes találkozókat, mert azt kell, mert nem lehet otthon ülni 0-24-ben a szabadidőmben és gyerekkorom kedvenc filmjeit darálni, vagy hosszú kilométereket futni egyedül a kerület körül, csirkebelezős metálra. Szerencsére egy napra esik a kettő, mármint a találkozók, nem kell pazarolni a szemfestéket és a magassarkú csizma talpa se kopik feleslegesen. Ha. ha. ha.
Mint egy meló, mint egy HR-es fejvadász meló, komolyan mondom.
No comments:
Post a Comment