A helyzet meghatározása

Számot vetettem a lehetőségeimmel. Bár az összes szintelméletes-PUÁs-párkapcsolati megmondós fotelhuszár azt dobolja, hogy nekem végem, kelletett vóna fiatal korában gondolkodnia kiskegyednek, és egy rendes emberrel összeházasodni, mert egy 40 éves, gyerekeivel élő nőnek már csak az ördögszekereket, az anyukájukkal az alagsorban élő nördöket és a bőröndből élő, egy forró kávéért és egy dugásért (Nespresso gépem van, hellóuuu) magukat romantikus hősszerelmesnek tettető kisemmizett elvált palikat sodorja a szél. Még az is lehet, hogy nekik van igazuk, de ha rajthoz sem állok, akkor tuti nem fogok befutni.

Szóval mik vannak?

1.) Várok. Előbb-utóbb felborítjuk egymást véletlenül egy korban hozzám illő, sármos férfival a Lidl előterében, kigurul a zöldalma a papírzacsiból, ő segít felszedni, kiderül hogy neki is az Amorphis a kedvenc zenekara és innentől már olajozottan megy minden, következő kép: kézműves lattét iszunk egy romos itáliai teraszon és egymás morbid/nem píszí viccein nevetünk egymás kezét fogva. Aham.

2.) Szeretőzés, házinyúl, szeretőzés házinyúllal. Férfi közegben dolgoztam az elmúlt 20 év során, korán vetődtem be a munkaerőpiacra puszta anyagi szükségszerűségből (anno domini nem volt még diákhitel). Egyszer ült a közelemben kettőnél több nő, de elmúlt. Egy ideig ki is tudtak alakulni vicces dolgok, még a kétezres évek elejére célzok elsősorban, de most meg már az van, az én koromban, hogy a legnagyobb esély arra van még kölcsönös szimpátia esetén is, hogy a házinyúl foglalt, esetleg házas. Esetleg kiskorú gyermek(ek)kel, és akkora családi hitelállománnyal, mint Zimbabwe GDP-je. Még ha morális megfontolások hirtelen nem is játszanak közre, a racionalitás azért mindig ott marad. Aztán nézegethetem, ahogy a házinyúl ott ugrál egész nap, répával a szájában (izé...), na de este attól még egyedül hajtom a párnára a fejem. Ne is kerülgessük tovább ezt a fájdalmas, csipkés szélű bombatölcsért, lépjünk tovább a következő kiállítási tárgyra.

3.) Ismerkedés az úgynevezett Valóság segítégével. Volt egy időszakom, amikor szentül megfogadtam, hogy a következő "hogyan találjunk társat 40 felett" bloggert, aki azt javasolja, hogy járjak el társastáncra meg túraklubba, megkeresem és agyonverem szívlapáttal. Járjak önkénteskedni. Tartsam nyitva a szemem a szülői értekezleten. Segítsek visszatenni annak a törékeny fiúnak azt a 16 kg-s kettlebellt a helyére edzésen. Járjak táncos szórakozóhelyekre, lehetőleg egy nálam rondább barátnőmmel, hogy én legyek a "kisebbik rossz" leszólítandó. Hát, én még zsenge huszonéves koromban sem ismerkedtem szórakozóhelyeken (ne számoljuk a Csörge-tavi blues-rock fesztivált, ahol egyszer lesmárolt egy fiú 17 éves koromban, miután tisztáztuk, hogy ő fiú, én meg lány vagyok), koncertekre járok ugyan, de sose volt az én stílusom, hogy odamegyek a sráchoz, pohárral a kezemben, Helló, te is szereted a Nightwish-t? Áááá, tényleg? Hm. Ez tök jó. Hm. Biztos van, akinek vannak ilyen sikersztorijai, nem zárom ki.
Volt egy régi havernőm, aki nemtúlszépsége ellenére annyira sérülékeny és cuki volt (mellesleg orvosi papírja volt róla, hogy nimfomán), hogy a villamosmegállóban állva egy szakítás után bőgve, papírzsebkendőt kérve szedte fel a következő félórában már kufircpajtivá avanzsálódó megmentőjét.
Ez nem az én utam, Mester, bocsáss meg.

3.) AZ INTERNET.
a.) Annak van ez az alfaja, hogy addig jár az ember tematikus oldalakra *, pl egy adott Wikipedia-szócikket módosítani, mozdony-alvázszámokról diskurálni vagy a XXI. századi neoirredenta mozgalmakat megvitatni, míg a párbeszédből flört kerekedik. Külön faj a 444.hu kommenter középkorú szárazdugó szekció... nem, Mester... inkább a szinglihalál.

*Tematikus oldalakra, ahol férfiak is megtalálhatóak. A Krémmánia review szekciója nem ér.

b.) Ha jól tudom, az is működik, hogy random ráírsz emberekre Facebookon, hogy "naon sexyyyy vagy tecel nekem meg basználak"

c.) Meg is érkeztünk végül a választott fegyvernemhez, amiben ki fogom próbálni magam: az internetes társkereső oldalak. Stay tuned.