Day 4 - Hogyan sokalltam be a publikus, ingyenes szolgáltatónál

Megint találtam egy blogposztot a neten, ahol szélsőségesen, karikírozva jelenik meg az, amit nagy vonalakban én is tapasztaltam ebben a pár napban, csak bennem nincs igazán udvariassági megfelelési kényszer és viszonylag lazán hagytam válasz nélkül a nekem nem szimpatikus / totál irreleváns üzeneteket. Ahogy elnéztem, vitaindítónak azért nem rossz, hemzsegnek a poszt alatt a szintelméletes trollok, a lepattanóra leső flörtölő férfikommentelők, az érintettnek tűnő nők, szóval mindenki a társkereső szcénából. Nem linkelem ide, mert nem szeretném, ha bármi vagy bárki idetalálna arról a blogról, de aki nagyon kíváncsi, elküldöm privátban a linket.

A poszt arról szól, meglepő módon, hogy a szerző több gyerekes, művelt, magasan kvalifikált, jó egzisztenciájú, fitt külsejű, sportos életet élő elvált nő, aki hiába adta meg a paramétereit őszintén, rakott ki magáról friss képeket, írta be az adatlapjára, hogy budapest környéki, szintén sportos életet élő, korban hozzá illő, nála magasabb, gyermeket már nem tervező férfit keres - ennek ellenére szinte csak vidéki, túl fiatal/idős, szakmunkás végzettségű, nála jóval alacsonyabb, gyereket még tervező férfiak írnak rá. Akiknek ha ő megírja, hogy sajnos nem egymást keressük valószínűleg, akkor még el is küldik a jó ká anyjába. És ez az Elittárson történik, ahol az algoritmus dönti el helyetted, hogy kiket láthatsz.

Velem ott nem történt még túl sok minden, néhány nagyon nehezen induló és sehova nem vezető kapcsolatfelvételi kísérlet volt csak, jellemzően olyanoktól, akikkel semmi gond nincs ránézésre, de úgy hirtelen nem akarok tőlük semmi különöset. A másik, ingyenes oldalon viszont valószínűleg hibernálni fogom magam, mert nagyon nagy zajt generál, túl sok időmet veszi el, hogy folyamatosan történik ott valami interakció, aminek alig van értelme. Az eddigi tapasztalatok alapján ha ájulást szimulálok Budapest tetszőleges közlekedési csomópontján, nagyjából ugyanilyen felhozatalból válogathatok, és még megmentésre szoruló királylánynak is tűnhetek közben, az erős, céltudatos, önálló nő helyett. Ha szemezek random rosszul öltözött középkorú férfiakkal a metrón, akkor még az önálló, céltudatos nő image sem fog sérülni. Mondhatod, hogy 4 nap nem elég a véleményalkotáshoz, de én gyorsan ítélő típus vagyok, ez a platform számomra kiadta már azt, amennyit tud.

Semmit nem túloztam el vagy színeztem ki.

Kapcsolatfelvételi kísérletek 4 nap alatt:
12 db
Nem vagyunk szigorúak, semmi mást nem nézünk, csak hogy korban, távolságban még nagyjából stimmel: 7 db
már az se stimmel: 5 db

A helyesírást egyik esetben nem vettem figyelembe és nem ítéltem az alapján, persze valószínű, hogy tudat alatt befolyásolt.

Részletezve:

- Ötvenes úr messzi vidékről: nem gond-e, ha ő rám ír, bár nem felel meg a feltételeknek. Fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy a cigiről leszokna ám a kedvemért, pia meg csak meló után van (orros szmájli), egy sör vagy egy fröccs, detényleg.

- Ötvenes úr, közepesen messzi vidékről, semmit nem tudni róla, azon kívül, hogy a profilképe alapján kedveli a sült kolbászt (én is btw), rövid sablonüzenettel támad, a szűrőfeltételeket pedig olyan liberálisan adta meg, hogy nyugodtan ráragaszthatnánk a "mindegy, csak p*na legyen" címkét.

- Huszonéves félvér srác, a "ha korán kezdem, fiam lehetnél" korosztályból: nem gond-e, ha ő rám ír, bár nem felel meg a feltételeknek.

- Profilképe és bemutatkozása alapján is enyhe értelmi fogyatékkal élő srác, valami gyárban dolgozik, szalagnál.

- Melós külsejű negyvenes férfi, egyetlen tartalom, amiről beszélgetni tudnánk: Kozmix videóklip a profilján. Nem iróniából rakta oda szerintem.

- Késő negyvenes férfi, előre gyártott, egyénieskedő, vicces-modoros bemutatkozással. A képét őszintén szólva meg se néztem.

- Nerd sztereotíp külső, hobbija a csillagászat, mikor társalgási céllal megemlítem, hogy én is olvasgattam a témában régebben, sűrű, aprólékos technikai részletekkel dobja fel a kommunikációt.

- Az ember, akinek története van - róla már volt egy poszt

- Két középnegyvenes férfi, az egyik talán elvált, gyerekkel - semmilyen kapcsolódási pontot nem látok köztünk, külsőre, stílusra, habitusra. Ha ők lettek volna azok, akikkel belovagoltam volna a naplementébe, akkor elnézést kérek a sorsom kártyaosztójától.

- Negyvenes, mackós, talán rendőr(?). Arcképe első blikkre szimpatikus, a kommunikációja udvarias és nem erőltetett, majdnem találkozót is megbeszélek vele, de a teljes alakos képe, a bemutatkozó szövege és a levélváltásaink összessége azt sugallja, hogy itt nagyon messzire ki kéne mennem a világom szélére, hogy találjak az ő világával érintkező területet. Az, hogy szimpatikusnak találja az arcképem és hallgat ő is rockzenét, nagyon kevés lesz. Beleírta a bemutatkozásába, hogy ő egy régivágású hetreoszexuális férfi. Olyasmit keresnék egyébként, de érted... olyat, aki ezt nem jelvényként hordja a mellkasán.

- Külsőre, hozzáállásra szimpatikus, negyven körüli elvált férfi, van egy kisgyereke az előző házasságából. Nem bonyolítja túl, nem tűnik túl kétségbeesettnek sem, ír pár sort a hobbijairól meg a munkájáról, aztán elkéri a számom. Elég hülye időpontban hív, hogy találkozót egyeztessünk, de beszélgetünk pár percet. Itt már nem tűnik annyira lazának és határozottnak, de simán lehet, hogy nem a telefonálás embere, ezen nálam nem megy el semmi. A munkarendje, életritmusa teljesen eltér az enyémtől, de nem lehet mindenki multinál irodista. Még ezen se megy el semmi. Viszont nem fűzök túl nagy reményt a találkozásunkhoz. Ez megint ilyen hülye hiedelem kategória: májusban regisztrált, ránézésre okés, és azóta sem talált senkit? Nagyon válogatós, nagyon rossz a csajfelhozatal, olyan gondok vannak vele, ami képen nem látszik, vagy nagyon nem hatékony ez az ismerkedési forma. Mennyire legyek naiv? Semennyire. Nem baj, ez a találkozó még meglesz.

Ahogy az eddigi posztjaimból kiderült, 4 nap egy publikus, ingyenes társkeresőn teljesen kiégette minden receptorom, komoly megkönnyebbülést okozott most a hibernálás gomb. A való életben sem szólít le a melegítőgatyás, félfogú, ötven környéki kategória - online se történjen velem ilyesmi.
A fizetős oldalon ott maradok, már csak az előfizetés miatt is, de minimálisra szorítom az aktivitásom. Az online társkeresés számomra egy lelkileg megterhelő, nehéz meló, nagyon sokat kivesz belőlem. A mostani állás szerint a trolloknak van igazuk: szerencsém még lehet, de számolnom kell azzal, hogy az online társkeresőkön előforduló és irányomba érdeklődést tanúsító emberek halmaza nagyon kis metszetet ad ki az engem érdeklő emberek halmazával.

Tanulság mindenkinek: Ha párkapcsolatban érzitek jól magatokat, tudatosan, okosan legyetek rajta a témán huszonéves korotokban, és ne kerüljetek szerencsétlen élethelyzetekbe. ( ;) )

Lesznek még posztok, nem zártam be a blogot.