Randi #1 - Az Ember, Akinek Története Van

Nem ő az első, aki rám ír, de az első, aki felkelti az érdeklődésem. Választékos stílusú, nem tucat, de nekem azért kicsit túl bölcsészes megszólító üzenet, intelligens tekintet, hunyorítva még tán jóképű is, bár nem az esetem és semmilyen izgalmat nem kelt bennem. Sebaj, megbeszéljük, hogy talákozunk majd valamelyik nap. Nem számítok már tőle üzenetre, erre érkezik egy egész hosszú, amiben leírja az élete történetét nagy vonalakban. Na, ennek az embernek lehetnek sztorijai, gondolom magamban. (A leglightosabb elem a listában kb az, hogy harcoló alakulatban szolgált a délszláv háborúban.) Én nem feltétlenül írnám ezeket bele a harmadik üzenetváltásba, rögtön a "hol dolgozol és mit csinálsz szabadidődben?" kör után, tényleg nagyon durva dolgokat képzeljetek el, amiket nem fogok itt a blog publikussága miatt kiteregetni. Különben is, szegény Réka Shealy-nek se hitt senki, miért hinnétek el nekem (a srác szerintem biztosan nem kamuzott amúgy semmiben). De nem vagyunk egyformák, lehet, az a taktikája, hogy ha megijedek, ijedjek még meg rögtön az elején. Egy nem túl jó helyre beszéljük meg a talákozót a környéken, de nincsenek a környéken jó helyek, szóval mindegy. Nem tetszik, hogy mindenképp a Facebookra akarja átterelni a beszélgetést, de ha neki így egyszerűbb, legyen Messenger. Ismerősnek jelöl, nem jelölöm vissza, mert nem szokásom ismeretleneket visszajelölni, üzenni meg tudunk enélkül is. Ezen kicsit meglepődik, gondolom szeretett volna lekáderezni a találkozás előtt.

Minden óvintézkedést betartok, egyedül megyek a helyszínre, nem élek a felajánlott autós fuvarral. Ezt nem mondom ki, csak udvariasan hárítok, hogy BKV. Vajon paranoid vagyok, hogy nem szívesen ülnék be egy random vadidegen kocsijába, aki előtte necces sztorikat mesélt a magánéletéről?
Az első személyes benyomás nem jó. Nem jön be, a hangja, az öltözködése, a modora, semmi. Kicsit Laár Andrásra emlékeztet valamiért külsőleg, aki egy csodálatos, bölcs ember, de... de. Előre megmondtam neki, hogy egy kb egy órás ismerkedő beszélgetésre gondoltam, ő bedob mindenféle tóparti piknik meg a jó ég tudja milyen elszállt ötleteket, mondom elég, ha megiszunk egy üccsit. Végülis eltelik az egy óra gyorsan, mert próbálom beszéltetni, ő pedig szívesen beszél saját magáról, az életéről, a munkájáról. Dicsekszik a fizetésével, összegszerűen. Az ott egy nehéz pillanat nekem, pókerarc szempontjából. Különben meg nem tudom, mi ilyenkor a protokoll, ha már az első öt percben behúztam mellé a piros ikszet, de egy órát beszéltünk meg, töltsük ki az egy órát, mint a pszichiáternél? Végülis nagyjából ez történik, én kérdezek, relevánsan reagálok, hallgatok, mosolygok. Néha csak úgy felkelnék, hogy figyelj, óriási karakter vagy, foglalt helyed van a következő regényemben, de... nem. Egy kései ponton már bevetem a "tudálékos nethuszár lány, aki mellett élő férfi nem akar megmaradni" figurát is, repkednek a félművelt lózungok a számból a fényrészecskék hullámtermészetéről meg a buddhizmusról, hát képzelheted. A piros iksz akkor kezd el sötétvörösen villogni, amikor engem valami nehéz sorsú áldozatként próbál sajnálni (tud pár sort a történetemből), na itt jött el a nope o'clock. Lassan mennem kéne, még be akar ültetni az autójába, nasival kínálgat, amit az esetleges piknikre hozott. Hazavisz szívesen. Szeretik-e a gyerekeim a pizzát, süthetnénk együtt pizzát. Mi. A. Kibaszott. Franc? - kérdezi az udvarias mosolyom. Elkísér a megállóba, aztán mikor felszállok, megsimogatná a karom, de én kezet rázok vele, hogy köszönöm a szép estét, szia.

Hamarosan villog a Messenger, löki a süket dumát, persze egy havertól, jóbaráttól mókás szövegek lennének, de így most nem az. Hát nem érzékelte? Aztán rákérdez, hogy ugye csak zavarban voltam, és nem akarom őt dobni (MI?!), mert ebből szerinte még bármi lehetne...
Életemben először használom komolyból a legyünk inkább barátok szakkifejezést, és nem vagyok rá büszke. Megköszöni a korrektségem, sok szerencsét kívánunk egymásnak.
Next.

Tanulságok férfiaknak: 
- Ne teregess ki minden piszkos részletet a múltadból az első randin. Lehetnek titkaid, akár örökre is.
- Fogd a jeleket időben a másik féltől, ne vessz el az önkifejezésben.

Tanulságok nőknek:
- Az első megérzés az még mindig első megérzés, hallgass rá.
- Tartsd az udvariasságot, az nem kerül semmibe, de nem kell jófejségből túl sokáig maradni egy kellemetlen helyzetben.