Életkor. Nekem ez olyan +/- 5 év, kb. A felfelé határt soha nem gondoltam sokkal magasabbra, nincs egy csepp gerontofil hajlamom se, mármint nem most, hanem tíz év múlva nem lesz. Valamiért mindig a kortársaim közt mozogtam otthonosan, ott ülnek a popkulturális referenciák, poénok, életfelfogással kapcsolatos általános elvek. Általában. Van sok kedves barátom, ismerősöm, kollégám a klasszikus Y generációból, tehát a nálam 8-10 évvel fiatalabbak közül, és nagyon jól megértjük egymást, de nekem ott van ez a berögzült hiedelmem az idősödő nő - egyelőre még fénykorában tündöklő férfi felállásról, ami blokkolja az ilyen irányú gondolataimat. Van az ismeretségi körömben a nő javára (vagy hátrányára?) nagyobb korkülönbséges pár, de nekik más okból baromira egészségtelen a kapcsolati dinamikájuk, nem a koruk miatt, ígyhát nincs pozitív személyes tapasztalatom.
Testmagasság. Optimális esetben a partnerem legyen olyan magas, mint Jason Momoa. Vagyis... a partnerem legyen Jason Momoa, egy csomó időt spórolnék meg ezzel. Becsöngetne egy szál olajozott mellkasban, hamiskás mosollyal rákönyökölne az előszobaszekrényre, hogy "Itt romlott el a mosógép?" és akkor nem kéne ezzel a profiltöltögetős bohóckodással tölteni a délelőttöt. Na, visszatérve... izé... a magasság fontos, de nem életbevágóan fontos.
Súly. So fuckin' mindegy. Láttam, valamelyik oldalon van ilyen szűrő női regisztráltak részére, hogy 'mindegy, csak mackós ne legyen'. Olyan ez akkor, mint a medvecukor - nem baj, több marad nekem.
Az én súlyom normális, de a normál tartománynak azon a részén helyezkedik el, amire már bátran lehet mezei munkát vagy söröskorsók kihordását bízni, így emiatt kieshetek a másik oldal kezdő szűrőin.
Földrajzi távolság. Az sose baj, ha életvitelszerűen a környéken tartózkodik a jelölt, legalábbis az ismerkedési időszakban. Hosszabb távon nem zárkóznék el egy távkapcsolattól, vagy legalábbis most nem tűnik akkora katasztrófának ez az opció. Mindegyen, legyen 100 km.
Elfogadnék-e olyat társnak, akinek már van gyereke? Persze. Nekem is van. Elég furán nézne ki, ha karba tett kézzel közölném, hogy neked márpedig ne legyen gyereked, vidd vissza a Szent János kórházba, rakjátok ki a szelektív mellé, whatever.
Akarok-e még saját gyereket? Na ez volt az a paraméter, amihez háromszor mentem vissza módosítani nem-ről talán-ról igen-ről nem-re. (Az akkor átlagban egy talán, haha.) Egyrészt, nem érzem magamban az indíttatást és a fizikai energiát egy terhesség-szülés-csecsemő-kisgyerek kombó menedzseléséhez. Illetve itt is jön egy felnagyított hiedelem/félelem, ami az egészet irányítja bennem - nagyon cukik a Down-szindrómás kisgyerekek. Az interneten. Messziről. Nagyon messziről. Nem tartom magam képesnek egy, az életkoromból adódóan valamilyen rendellenességgel megszülető gyermekkel járó teher elviselésére. Nope. Tudom, hogy ez csak egy szélsőséges szcenárió, és Madonna meg Brigitte Nielsen meg a fél celebvilág vigyorogva szül 75 éves koráig, és ne legyek begyöpösödött múlt századi múmia, de valamiért ez nekem be van akadva. Ráadásul egy négy gyerekes, létminimum környéki szegény családban nőttem fel, így nekem a sok gyerek képe alapból kicsit necces. Az örökbefogadáson soha nem gondolkoztam el, eszembe sem jutott volna, ha az oldalon nem írják külön.
Iskolai végzettség. Tonnaszám állnak a neten erről az értekezések, főleg férfi kommentelőktől, hogy az entellektüel míszpicsák kiszórják a potenciális jóravaló fiatalembereket, csak mert diploma, az muszáj. Gondolom még az előző generációs élményekből, "anyukám azt mondta" tanításokból eredhet egyébként, mert a '60-as/'70-es években még tényleg a diplomás férfi volt a jó parti szinonimája. Ha engem kérdezel, nálam jobb esélyekkel indulna egy bútorasztalos, mint egy skandinavisztika-finnugrisztika-kommunikáció szakon végzett bölcsész, de tudjuk be ezt az én túlzottan praktikus énemnek.
Itt térnék ki az ízlés, kultúrkör, érdeklődési terület témakörre is, amit ugye nem mér semmi, de azért valamennyire fontos, mert nekem pl rossz érzés lenne, hogy nem érti semmilyen viccemet, utalásomat, idézetemet és a kocsiban is csak a Rádió 1 szólhatna. De ezt annyira túl lehet tolni, annyira kontraproduktív is tud lenni, hogy ihaj. Olvastam egy vicceset Twitteren a napokban, csaj panaszkodik, hogy egy srác unmatchelte valami randi appon, mert nem ismerte a Monty Python egyik tagját, szóval "Michael Palin, akárki is vagy, légy szíves szopd le ezt a srácot, mert más nem fogja". Másik friss élményem, beleakadtam egy profilba, ahol az úr fontosnak tartotta kiemelni, hogy ő szeret Szolzsenyicint olvasni a kertben, hát, sok sikert neked is, haver.
Jövedelem. Danger Zoooooone! Mert erről nem illik beszélni. A való életből vett, empirikus tapasztalataim azt mutatják, hogy ahol hosszú távon nagy a jövedelemkülönbség a nő javára, az a kapcsolat nem fog működni, legalábbis a mi földrajzi szélességünkön és társadalmunkban biztosan nem. Vagy sugar mommynak hívják. Nicolas Cage feleségül veheti a pincérnőt, az bolond szerelem. Britney is hazaviheti a háttértáncosát, meg Zalatnay Cini is hazaviheti a kezdő modellsrácot, ott is biztos bolond a szerelem, de más lesz a vége. Apropó, fogalmam sincs mi lett Nicolas Cage pincér csajával, lehet, hogy annak is sírás lett a vége, na mindegy, nincs kedvem ezért Google-t nyitni. A lényeg, hogy itt nem tudok túl engedékeny lenni, mert éveket töltöttem a répa árnyékos oldalán ebben a kérdéskörben.
Dohányzás. Tudjátok, van az a vicc, amikor Móricka kikeresztelkedik és minden családtagja alaposan elfenekeli... még csak egy hete vagyok goj, de már most utálom a zsidókat. Még csak nagyjából 4 éve szoktam le a dohányzásról, de azóta nagyon utálom a szagát. Erről akkora ketrecharcok folytak már pl Twitteren is, évtizedes haverságok törtek derékba, emberek követték ki egymást, rengett a föld. A cigi egészségtelen, büdös és drága, de ha szeretlek, úgyis szeretni foglak, a hülye cigiddel együtt is. De ha lehetséges, inkább ne dohányozzon senki.
Alkohol. Az előzmények alapján azt hihetnéd, ebben valami extrém szigorú paraméterezés játszik nálam, de nem. Senki nem fogja egy párkereső oldalon bevallani magáról, hogy kőkemény alkesz, úgyse. De remélhetőleg ki tudom szűrni az első randi(ko)n az ilyet.
Népcsoport, etnikai hovatartozás. Nézeteim a témában ortodoxak és korszerűtlenek, kérem görgessen lejjebb vagy nyomja meg a kis 'x' gombot a jobb felső sarokban.
Vallás. Ez is egy érdekes kérdéskör - engem csak a fanatikus, csillogó szemű orbángáspár-félék zavarnának, de az ilyenek úgyis a saját gyülekezeteikből válogatnak. Sokféle emberrel találkoztam már életem során, volt köztük pöcsfej ateista és kifejezetten jó arc templomjáró hívő. Amíg nekem nem kell részt vennem a vallásgyakorlásában, tiszteletben tartom.
Bemutatkozás. Ezt is kitöltöttem természetesen, ahol címkékből, tulajdonságokból kellett választani, ott igyekeztem inkább olyan dolgokat bejelölni, amik a szürke hétköznapokon jellemeznek, nem pedig a kezdeti felpörgés időszakában. Ha a séta, olvasás, főzőcskézés a normál működésem, teljesen feleslegesen írnám be, hogy ír sztepptánc és kötél nélküli bungee jumping. Bár, ha választani lehet ezek közül, akkor inkább az utóbbi.
Milyen emberi tulajdonságok vagy ideológiák taszítanak? Ide biztosan azt kell írni, hogy utálom a nácikat, de mivel náciból elvileg kevesebb van, mint panaszkodó, negatív, önsajnáló emberből, így én inkább ezt írtam oda.
Így, ezekkel a kezdeti beállításokkal a hátizsákomban vágtam neki az útnak.
No comments:
Post a Comment