Day 1 - a regisztráció napja

Elittárs

Eszembe jutott az Elittárs.
Van egy barátnőm, helyes, csinos, extrovertált, intelligens, ambíciózus. Ha mi ketten elmentünk egy buliba, én voltam a cockblocker ballaszt, de akkor még házas voltam, kicsi gyerekekkel és nem túl fényes önbizalommal, így ez az állapot nem is zavart. Szóval ez a barátnőm, mikor megismerkedtünk (munkahelyi barátságként indult), szingli volt már évek óta, közben persze pattintotta le / friendzone-olta az élőben bepróbálkozó kollégákat. Képzeljetek el egy derékig érő szőke hajú, mindenkivel barátkozós network engineer lányt. Ugye?
És akkor regisztrált az Elittársra, még nevettem is, hogy pénzt ad valamiért, ami ingyen is nagy mennyiségben állna rendelkezésére. Pár héten belül megismerkedett ott a hozzá illő fiúval, akivel azóta is cuki, romantikus, egy külső szemlélő számára nem irritálóan túldokumentált kapcsolatban van. Én voltam az egyik esküvői tanújuk és jön a baba épp. Ez egy eléggé biztató esetleírás ahhoz, hogy adjak egy esélyt a fizetős társkeresőnek, ahol mindenki három péhádés atomfizikus vagy kiemelkedően sikeres managger.
Itt is kitöltöttem rendesen minden mezőt, végigmentem a regisztrációs személyiségteszten, ahol százas nagyságrendű kérdés várt, nem baj, szűrjétek csak ki a poolból Charles Mansont és Freddie Kruegert, nagyon helyes.
Az sem jelentett gondot, hogy őszinte legyek a saját paramétereimmel kapcsolatban; sosem hazudnék nem létező diplomát, se Heidi Klum BMI-jét, büszke vagyok a gyerekeimre és nem tagadnám le őket semmiért/senkiért, a korom meg annyi amennyi, pár évet simán letagadhatnék belőle, na de kinek van kedve egy esetlegesen összejött kapcsolatban évekig dugdosni a jogsiját meg a személyijét.
Aztán kezdődött a szembesítés magammal, a "mi mennyire fontos neked?" rész (lásd a következő bejegyzést). Ott álltam, hogy most kimásszak-e a dobozomból, amiből már így is túl messzire másztam, szóval legyek nyitott és mindegy, majd lesz valami, vagy vegyem magamra a germán pengeszáj arckifejezést, és egy macskapisi szagú szuterénben érjen majd a Nagy Elszámolás napja 35 év cölibátus után, a makramézott virágtartóim közt.

Az oldal algoritmust használ, dob neked jelölteket, aki szerinte megfelel a beállított preferenciáidnak, illetve ajánl még olyanokat is, elég sokat, akik csak kicsit térnek el a preferenciáidtól. Keresni nem lehet, viszont nekem ez annyira nem gond, mert egyelőre csak várok és nem kezdeményezek, ahogy a való életben sem igazán szoktam.

Első Találkozás

Ezt az oldalt azért választottam, mert kicsit utánanéztem, mit tart mostanában az internet népe jó társkereső oldalnak (sajnos csak akkor jutott eszembe kutatómunkát végezni, miután előfizettem a fenti fizetős helyen). Az Első Talákozás ingyenes, modern, jól átlátható, sokféle dolgot tudsz rajta megadni (pl. könyvek, zenék, filmeknek külön aloldalak vannak, ha valaki kifejezetten az ilyesmit tartja fontosnak) és pörög rajta az élet. Míg a fizetős oldalon eléggé csendesen folyt az első nap, itt konkrétan felrobbant a postaládám a rengeteg üzenettől, de ez majd egy későbbi poszt témája lesz.

Két oldalnál több helyen nem tudok jelen lenni, úgy érzem, még ez is kicsit sok, és a komfortzónám nagyon hívogat, ahol csak kedvezményes áron elérhető Microsoft vizsgaanyagokról kapok reggelre mailt, nem pedig [férfi keresztnév] üzenetet küldött / megnézte a profilod / küldött egy mosolyt / megcsapkodott fagyott hallal / stb. Tudom, a mail értesítéseket ki lehet kapcsolni, illetve most akkor panaszkodok, vagy dicsekszem, döntsem már el.